NDem 2011.11.16. 15:56

Harry Brown (2009)

 Jobb-e hollywoodi sorstársainál a mindenre elszánt önbíráskodó, ha ősz a haja, hajlott a háta és míves angol kiejtéssel beszél? Jobbak-e a külvárosi huligánbandák, ha nem harlemi, hanem cockney dialektusban káromkodnak?

Van a horrornak egy olyan válfaja, amit „torture porn”-nak hívnak, és amely puszta létével elgondolkodtat azon, vajon van-e még keresnivalója az emberi fajnak a földön: ebben a műfajban gyakorlatilag semmi más nem történik, mint hogy – még a horrorfilmek sztori sémáit is félretéve – az egyik szereplő kínozza a másik(ak)at, amit a filmkészítők igyekeznek minél inkább élethűvé varázsolni. Na, ilyen válfaja a thrillereknek a Harry Brown.

A film legelső percében suhancok minden ok nélkül agyonlőnek egy anyukát, aki a babakocsiját tolja. A következő percben szintén huligánok szintén ok nélkül (fél?)holtra rugdalnak egy szerencsétlen járókelőt a barátnője szeme láttára. Szabadidejükben pedig rettegésben tartanak egy öreg, özvegy bácsit, az őrületbe kergetik, majd agyonszurkálják. Mindennek semmi célja nincs, csak hogy Daniel Barber rendező kifejtse azon, igen magvas gondolatait, hogy 1.) a külvárosokban vannak bandák, 2.) a bandatagok ok nélkül, puszta szórakozásból erőszakosak és 3.) mindez rendkívül rossz. Ennyi: Barbernek nincs semmiféle véleménye arról, hogy milyen társadalmi vagy egyéni pszichológiai okok vezetnek el idáig, hogy ez milyen szociális problémákra világít rá, stb. – csak azt szeretné nagyon, hogy a néző szörnyülködjön az öncélú képek láttán.

Aztán ott van a magányos nyugdíjas Harry Brown, akinek megözvegyülése után a hamarosan megkéselendő bácsi marad az egyetlen barátja. Benne pedig – ahogy azt legkésőbb az első megjelenésénél biztosra lehetett venni – a rendőrség tehetetlenségét látva megtörik valami, és korát meghazudtolóan sikeres önbíráskodásba kezd. Elmegy két heroindílerhez, fegyvert vásárol tőlük, majd mindkettejüket kivégzi. Aztán követ egy másik dílert, aki valószínűleg részt vett a késelésben, és kivégzi őt is. Aztán egy másikat megkínoz, hogy elárulja, kiket kell még kivégezni, és végül – meglepetés – kivégzi őket. Nem is tudom, mintha korábban már lett volna szó öncélú képekről, nem?

Sajnos Daniel Barberben nem volt elég bátorság ahhoz, hogy tényleg afféle „torture porn”-t készítsen, úgyhogy a fejlövések közé beépített pár ostoba hollywoodi klisét: van például egy nyomozónő, aki mindenre rájön, ezért – és csak ezért – lefokozzák; mert a rendőrség direkt utálja, ha valaki megfejt egy bűnügyet. Van rendőr, aki elmondja a kihagyhatatlan mondatot: „tudod mit, szerintem az az önbíráskodó csak tesz nekünk egy szívességet”. És van néhány földre került és halottnak hitt figura, akik az utolsó pillanatban még lőnek egyet.

Tény, hogy a Harry Brown színészei egytől egyig nagyon jók: egyes junkie-k hátborzongatóan hitelesek, a címszereplőt játszó Michael Caine szemében pedig végig ott van egy eltéveszthetetlen bánat és kiábrándultság. A jeleneteknek megvan a maguk hangulata, és a százszor látott önbíráskodó karakter is izgalmasabb úgy, hogy az egyik fegyveres üldözés közben egyszerűen összeesik, mert a kora miatt már nem bírja az iramot a tüdeje. Az ilyenek miatt meg lehet nézni a Harry Brownt...

 

Értékelés: 7/10

NDem 2011.11.08. 19:17

A Dolog (2011)

Ismét haverokkal mentem mozizni, erről a filmről is csak az egyik évfolyamtársamtól értesültem, szóval igazából nem tudtam előre, hogy mire számítsak, annyit tudtam az alkotásról, hogy ez egy horror (én igazából a sci-fi-horror hibrid műfajba sorolnám be). A film rendezője Matthijs van Heijningen Jr. holland filmrendező, akinek ez az első nagy alkotása (még 1996-ban rendezett egy kis filmet, aminek a címe Red Rain).

A történet arról szól, hogy egy paleontológus csaj egy elszigetelt antarktiszi kutatóbázisra érkezik, ahol norvég tudósok egy csoportja egy űrhajót talált a jég alatt, ami vélhetően egy földönkívüli civilizációtól származik, a környékén pedig - amikor főhősünk már a helyszínen van - találnak egy idegen lényt. Ez a dolog úgy néz ki, mintha a fagyás során elpusztult volna, ám amikor a felszínre hozzák, és elkezd olvadni, kiderül, hogy csak hibernálódott. Amikor magához tér, megtámadja a csoport tagjait. A támadások során kiderül, hogy ez a dolog tulajdonképpen egy parazita, ami bármilyen élőlénynek az alakját fel tudja venni és egyenként kezdi levadászni őket.

A forgatókönyv írókat dicséret illeti (John W. Campbell Jr., Eric Heisserer, Ronald D. Moore), ugyanis sikerült alkotni a filmhez egy fordulatokkal teli, alapvetően izgalmas sztorit, de a rendező ezt valahogy unalmassá tette, ráadásul a lény vizuális megjelenése kissé viccesre sikeredett, a sérülések megjelenítése sem lett túlságosan minőségi, a színészi játékra viszont nem lehet panasz - igaz, nem noname színészek alakítanak benne: Mary Elizabeth Winstead (Grindhouse: Halálbiztos), Joel Edgerton (Artúr király), Ulrich Thomsen (A bűn árfolyama).

Mindent összevetve: az alapötlet szerintem nagyon jó, szépen kidolgozott sztori, ugyanakkor nem tudott magával ragadni a film, nem tudtam alatta izgulni, nem jött át az a félelmetes atmoszféra, amit elartak érni a forgatókönyv írók. A számítógépes munka pedig nem túlságosan korszerű, az idegen lény az átalakulások során pedig egyre viccesebbé vált, ami eléggé zavaró. Nem rossz film, egyszer érdemes megnézni!

 

 

Értékelés: 6/10

 Richard Crudo-ról a filmrendezői szakmában még 2009 előtt egyáltalán nem lehetett hallani, ugyanis eredetileg - szakmáját tekintve - operatőr. A szakmai tekintélyek bánatára nem maradt a kaptafánál, és megrendezte minden idők legigénytelenebb, legnevetségesebb, legösszefüggéstelenebb, legidiótább alkotását, amiben valaha Steven Seagal játszott. Igaz, Seagal a 2000s évek második felében már aligha játszott olyan filmben, amire egyáltalán azt lehetett volna mondani, hogy "Elmegy!"; de ez kegyetlen rossz.

A film röviden arról szól, hogy a világvége után vámpírok lepik el a Földet, de már ők is csak elvétve találnak maguknak élő embert, akikből lehetne egy kis vért "csapolni". (Kérdem én; ha már eljött a világvége, akkor mit keresnek a Földön egyáltalán élőlények? A világvége nem arról szól, hogy vége van a földi életnek? Na, mindegy, ne legyünk ennyire szőrszálhasogatóak...) Egy Tagart nevezetű fószer (akit alakít Seagal mester) összegyűjt pár exkatonát, akikkel elmegy lemészárolni a kegyetlen vérszívókat. Túlélők egy maroknyi csapata egy elhagyatott kórházban rekedt, akiknek Tagart, a kardforgatás nagy mestere az egyetlen reményük, ám ő jól tudja, a fertőzésnek csak egyetlen ellenszere van: a halál... Nos ez a filmrendező akkora őstehetség, hogy egy ilyen egyszerű faék sztorit képes volt úgy megírni, hogy a végére abszolút elfelejtette az elejét; az elején az egész világot elárasztották a vámpírok, néhány túlélő keres menedéket egy kórházban. A film végére, amikor az alakváltó F-14-esek - amik olykor F-16-sok, de azért egy kicsit F-18-asok is -, lebombázzák a kórházat - ami felrobbanása után helikopterré változik -, a parancsnok elégedetten közli, hogy jó volt, mehetünk haza... Na, álljunk meg! Haza? De hát nem világvége után vagyunk? És nem úgy volt, hogy az egész világot elárasztották a vámpírok? Hova akarnak ezek haza menni? A katonai bázis előtt meg egy út van, ahol járnak az autók... Szóval mindenesetre súlyos darab! 

Ennek ellenére viszont nagyon jól szórakoztam rajta. Ritka faj vagyok, ugyanis élek-halok a "Zs" kategóriás filmekért, és ez meg ebből a szempontból egy remekmű! Ilyen elcseszett egy filmet még életemben nem láttam! 

 

 

 

Értékelés: 4/10 (mert voltak benne bunyós részek is :D)

 Most már Facebook-ról is informálódhatsz a legújabb kritikákról, így hamarabb értesülhetsz róluk. Kattints a linkre, és LÁJKolj!

 https://www.facebook.com/pages/Movies-Survey/244608995597357

 

 

NDem 2011.11.07. 20:49

Drive - Gázt!

 Nicolas Winding Refn-nek sikerült egy igazán súlyos hangvételű filmet alkotnia, véleményem szerint nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy bizony ez 2011 legjobb filmje. Bevallom őszintén, hogy a film megnézése előtt nem informálódtam az alkotásról, úgy ültem be a moziba a haverokkal, hogy a moziteremben biztos valami laza, cél nélküli akciófilmet vetítenek le. A film alkotója kiváló érzékkel vezényelte le ezt a vérmocskos, mégis romantikus és érzelmes történetet. 

A történet főszereplője egy névtelenségbe burkolózó férfi, a Driver (Ryan Gosling). Szerelőként nappal kocsikat bütyköl, néhanapján kaszkadőrként jeleskedik egy-egy filmben, főállásban viszont éjszakánként tisztes polgárból utolérhetetlen aszfaltmágussá vedlik át és rablásokhoz asszisztál, vezetői tudását maradéktalanul kihasználva. Azonban e kettős élet felbomlani látszik, ugyanis főhősünk munkaadója, Shannon (Bryan Cranston), betörni készül az autóversenyzésbe, méghozzá beosztottja tehetségét és Bernie Rose (Albert Brooks) ex-filmrendező és barátja, Nino (Ron Perlman) pénzét, akik bűnözéssel keresik a kenyérre valót. Az idillinek tűnő jövőkép nem tart soká, "hála" a Sofőr fejét elcsavaró szomszédlány frissen szabadult férjének.

 

 

James Sallis regénye alapján készült film története némileg kiszámítható alapul szolgál Nicolas Winding Refn művéhez, mindazonáltal végig képes kielégíteni a moziba látók igényeit jól adagoltságával és néhány meglepő momentumával. A cselekmény a kissé vontatott kezdés után teljes egésszé áll össze a végére, hiányérzetnek nyomát sem hagyva maga után.
 A Drive - Gázt! remekül kivitelezett közönségfilmként művészi jeleket hordoz magán, amik mind a fényképezésben - a látványvilág fenomenálisra sikeredett -, mind karakterábrázolásban jelen vannak. Ezáltal Refn képes volt elérni, hogy műve egy merész húzással a megszokott akciófilmek (legyenek bármilyen jók is) fölé emelkedjen. Így az "egyszerű" nézők olyan élményt kapnak, amihez eddig nem voltak hozzászokva, azonban a rendezői filmeken nevelkedett közönség inkább csak egy értékelendő pozitívumnak fogja tekinteni ezt a kikacsintást, hisz nincs olyan mértékben jelen, hogy egyértelműen httérbe szorítsa a zsánert.

 Szilárd és erős oszlopokon áll tehát a Drive - Gázt!, amik a színészeket, különösen a főszereplőt valósággal piedesztálra emelik. Ryan Gosling játékába lehetetlen belekötni, egyértelműen a film legerősebb pontja a fiatal színész. A névtelen, nem túl bőbeszédű szépfiú szavak nélkül is képes lenyűgözően alakítani: érzelmei mozdulatain keresztül kerülnek kifejezésre, időnként felszínre törő zabolátlan erőszakossága a bensőjében zajló érzelmek látványos kivetülése. Goslingnak sikerült elérnie, hogy fogpiszkálóval a füle mögött, gazi baltaarcú rosszfiúk társaságában is kiemelkedjen karizmatikusságával és színésztudásával, egy percre sem válva nevetségessé, vagy komolyan vehetetlenné.
 Carey Mulligan a szőke szomszéd, bár viszonylag keveset van a vásznon, mégis képes könnyedén maradandót alkotni feltűnésekor a láthatóalg kétségek közt őrlődő Irene-ként. Bryan Cranston barátságos főnökként, Ron Perlman és Albert Brooks pedig simlis rosszfiúként állnak szolgálatba, vén rókákhoz méltón meggyőzően és hatásosan kevergetve a lapokat.

Ryan Gosling a sokszor látott „érzelmes faarccal” játssza karakterét hibátlanul. Érezni lehet rajta, hogy mit él át, zseniálisan azonosult a jellemével (ismét). Carey Mulligan a lány, akiért megváltozunk, erre a szerepre pedig tökéletes volt a babaarcú színésznő. Albert Brooks játékát érdemes kiemelni még, kiváló rosszfiú, olyan ember, akivel senki nem húzna ujjat.

Mint említettem, kicsit tartottam, hogy nem felel meg a nagy elvárásoknak, végül minden várakozásomat felülmúlta a Drive. Az operatőri munka, a színvilág és a zseniális hangulat mellett a tökéletes zeneválasztást is dicséret illeti. Mind a betétdalok, mind a komponált muzsikák előtt le a kalappal (örömmel hallgattam a Social Network nyitódallamát is). Egyszerre hozza vissza a régi klasszikus hőstörténetek mítoszát, ugyanakkor elképesztően modern, érzelmes, erőszakos és addiktív, viszont vannak benne igencsak irracionális elemek benne, pl. (spoilerezés miatt nem szeretnék túl konkrétan fogalmazni) amikor hasba szúrják az egyik szereplőt, az még vígan elbánik a támadóval, majd beül autót vezetni, és vígan éli tovább az életét, de természetesen egy film nem lehet teljes mértékben "valósághű."  Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit szomjazik valami újra!

 

 

 

Osztályozás: 9/10

A Revolver - hasonlóan A Ravasz, az Agy, és két füstölgő puskacsőhöz, a Blöffhöz, vagy a Spílerhez - szintén egy gengszter film, bár nem az a tipikus Guy Ritchie film, amiben a hangsúly a vicces dumákon, a vígjátékon van, hanem inkább a történeten. 

Jason Statham alakítja Jake Green-t, a főállású szerencsejátékost és szélhámost, aki az utolsó 7 évét börtönben töltötte egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Egyedül a bosszú hajtja, a gengszterfőnök és kaszinótulajdonos Dorothy Macha-n (Ray Liotta) akarja megtorolni az őt és családját ért sérelmeket. Amióta kiszabadult, azóta a börtönben tanult formula segítségével verhetetlen a kaszinókban és bármilyen másik játékban (pl.: sakk). Szabadulása után nem sokkal találkozik két titokzatos karakterrel, Avi-val (André 3000) és Zach-kel (Vincent Pastore) és beindul a fordulatokban gazdag macska-egér játék, ahol mindenki átver mindenkit. A Revolver nem könnyű film, sok figyelmet és gondolkodást igényel. Sokan megint egy Blöfföt vártak Ritchie-től, azonban Shyamalan-hez hasonlóan ő nem akarta ugyanazt a lapot sokadszor megjátszani, a nevetések helyett inkább a gondolkodást helyezte előtérbe, a nagyközönség azonban nem igazán értette, és a "nép" frusztráltságából adódóan teljesen lehúzta a filmet, mondván, hogy semmi értelme nincsen, érthetetlen, követhetetlen, stb., Anglián kívül nem is nagyon mutatták be sehol. Persze, van a másik oldal, amely teljes mértékben "túlhypolja" a filmet, hogy ezt egyszeri nézés után nem lehet 100%-ig megérteni, nagyon nagy értelmi magaslatokba utaztat el a film, stb. Kérem szépen, nem! Valóban nem egy könnyű film, és tényleg egy jól sikerült alkotás - én személy szerint szeretem, ha egy filmen gondolkodni kell -, de nem egy annyira bonyolult film, mint ahogyan azt páran hangoztatják. Be kell ismernem viszont, hogy a plot nagyon szépen fel van építve, a film végén szereplő mondanivaló is nagyon tetszik. A színészek nagyon hitelesen játszanak benne, talán azt is megmerem kockáztatni, hogy Jason Statham ebben a filmben alakítja a legnagyobb szerepét (nem is gondoltam volna még ezelőtt, hogy Statham ilyen jó színész is tud lenni). A Revolver képi világa hibátlan, utoljára hasonlót az Oldboy-ban láttam. Tökéletes képi világhoz ütős kis zene is tartozik.

Akik a szórakozás mellett nem lusták az agyukat is használni, azoknak hosszas gondolkodni valót adhat a Revolver, de a gengszterfilmek kedvelői is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele, mert a film több szinten működik. Minden esetre érdemes megnézni, jó kis film lett.

 

Értékelés: 9/10

 

 

A következő szempontok alapján készítettem el a listát: elsősorban azokat a filmeket említem meg, amik vizuálisan a legdurvább "élményt" nyújtják, továbbá azokat, amik mentálisan is elég nagy nyomást gyakorolnak. Dokumentumfilmeket, illetve snuff-okat nem tettem bele a listába (snuff filmeket azért nem, mert egyet sem láttam :D). Előre szólok, nem a minőség szerint tettem sorrendbe a filmeket, hanem a pszichés hatásuk szerint (vagyis, hogy melyik volt rám nagyobb hatással).

Mielőtt a tovább olvasnátok a posztot; a következő filmek mind X-kategóriások, ergo csak felnőtteknek szól. A felsorolt filmeket csak akkor nézd meg, ha elmúltál 18 éves! Csak erős idegzetűeknek! Egyes toplistás filmek tényleg képesek mentális sérülést okozni.

 

És íme a filmek:

 

10. Resurrection

Készült: 1999
Hol: Egyesült Államok
Rendezte: Russell Mulcahy

A film arról szól, hogy van egy zsaru (Christopher Lambert), aki fia halála óta teljesen elidegenedett a feleségétől. Ez a zsaru egy olyan sorozatgyilkos után nyomoz, aki különböző - 33 éves - emberek testrészeiből akarja összerakni Húsvétig Jézus testét. A Biblia részeire utaló nyomokat hagy maga után. Elég beteg film. Gondolom, nem kérdés, hogy miért kapta meg Magyarországon azt a bizonyos X-kategóriás jelzést.

 
 
 
9. Martyrs
 
Készült: 2008
Hol: Franciaország
Rendezte: Pascal Laugier
 
A francia horrorfilmek közül a legbetegebb. Ebben a filmben a családirtástól kezdve (az apukától a kislányig) a "torture porn"-n keresztül az élve nyúzásig szinte minden benne van, amitől kiakadhat egy ember filmnézés közben. Ez az alkotás talán nem is vizuális, hanem inkább mentálisan rendíti meg a nézőt. Ezt tényleg csak saját felelősségre tessék megnézni, eléggé lelki terroros film.
 

 

8. Cannibal Holocaust

Készült: 1980
Hol: Olaszország
Rendezte: Gianfranco Clerici, Ruggero Deodato

Három szó a filmről: beteg, perverz, undorító. A filmben lévő igazi!! állatkínzásokkal, a kannibalizmussal, és a perverzitásokkal simán elnyerte a nyolcadik helyet. Ha egy kicsit realisztikusabbak lennének benne az emberi sérülések, még lehet, hogy a dobogós helyet is elérné. Azt meg már meg sem kell említenem, hogy több, mint 50 országban betiltották.

 

 

7. Subconscious Cruelty

Készült: 2001
Hol: Kanada
Rendezte: Karim Hussain

Ez inkább egy művészfilm, mint horror, de annak elég beteg. Kannibalizmus, nemi szerv vagdosása, újszülött sniccerrel való szétvágása, beteg pornográf elemek, nyomasztó hangulat, minden megvan benne, amiért erre a toplistára kerülhet a film. Emellett elég nehéz darab, eltart egy ideig, míg megfejti az ember a film mondanivalóját. A film mentségére szóljon, hogy a benne lévő erőszak egyáltalán nem öncélú.

 

 

6. Murder-Set-Pieces

Készült: 2004
Hol: U.S.A
Rendezte: Nick Palumbo

Brutális underground explotion, egy neonáci sorozatgyilkos fotográfusról szól. Nagyon agresszor film, a főszereplő igen bestiálisan végez áldozataival, amit végül is nem is érdemes ecsetelni, ezt látni kell, nagyon kemény darab. Ezt tényleg csak erős idegzetűek nézzék meg! Egyébként maga a film plot-ja sem rossz, nem rossz film egyáltalán, bár nem túl bonyolult a története. A Murder-Set-Pieces annyira durvára sikeredett, hogy több országban is betiltották.

 

 

5. House of 1000 corpses

Készült: 2003.
Hol: U.S.A
Rendezte: Rob Zombie

Rob Zombie-t 2003 előtt, mint zenészt ismerhettük meg, de ebben az évben meg is rendezte álmai filmjét... Mit is mondjak, ez az ember nem éppen a szép lelki világáról volt híres, de ezzel a filmmel ő be is bizonyította nekünk, hogy ő tényleg egy beteg elme. A film igencsak furcsa, sőt, mondhatni, eléggé bizarr. Rettentő negatív és gonosz atmoszférája van, nagyon egyedi alkotás lett. Az előző öt film talán vizuálisan durvább, mint Rob Zombie műve, de az abszurd hangulat és a szadista elemek egyvelege nagyobb benyomást gyakorolt bennem, és emiatt betegebb filmnek találtam az előző ötnél.

 

 

4. Nekromantik 1-2

Készült: 1987-1991
Hol: Németország
Rendezte: Jörg Buttgereit

Nem is értem magam, mi késztetett arra, hogy megnézzem, de azt hiszem ez az egyik olyan film, amit megbántam, hogy végignéztem. Talán az, hogy ez a horrorműfajban egy alapmű, de én nem is horrornak nevezném, inkább valami nagyon bizarr erotikus film ez. A cím magáért beszél; romantikus nekrofiloskodások-ról, vagy inkább nekrofil romantikázásokról. Ez beteg film a javából, de csak azért érdemes megnézni, mert ez tényleg egy alapmű, de másért nem. Kemény darab, az biztos...

 

 

3. Sauna

Készült: 2008
Hol: Finnország
Rendező: Antti-Jussi Annila

Gondolom, most sokan meglepődtök azon, hogy ez a film hogy tudta megelőzni az előző hetet, és hogyan is kerülhetett dobogós helyre. Elmondom; ez a film a lelki-terror tetőfoka. Mesteri munka, annyira negatív és hideg az atmoszférája, hogy tényleg képes a néző félelmetesen mély melankóliába esni a filmtől. Nem azaz igazi keményvonalas horror (de nem is "vérszegény"), ez inkább mentálisan gyakorol nagy nyomást az emberre, az egyik legnyomasztóbb film. Emocionálisabb embereknek egyáltalán nem ajánlanám.

 

 
 
 
2. K3: Prison of Hell
 
Készült: 2010 (?)
Hol: Németország
Rendezte: Andreas Bethmann
 
Ez torture porn a javából, nagyon eldurvult egy film, iszonyat beteg, és durva, senkinek nem ajánlom, nagyon eltúlozták ezt állatságban. Története nagyon nincsen, egyszerű, mint a faék, de a jelenetek... Csinos kis macákat szadiznak állat módjára, megerőszakolják őket, sőt, az egyiküket orvosi férgekkel zabáltatják. Ez a film egy valamire jó, méghozzá elrettentő példának, hogy vannak ilyen állat emberek is, mint maga a rendező; ha nem alkották volna meg déli szomszédaink minden idők leghírhedtebb filmjét tavaly, akkor ez a film toronymagasan vezetné a toplistát.
 

 
 
 
És most következzék minden idők legelvetemültebb, legbetegebb, legaberráltabb filmje:
 
 
 
 
1. Srpski Film
 
Készült: 2010
Hol: Szerbia
Rendezte: Srdjan Spasojevic
 
Ez a film annyira durva, hogy még a legdurvább horror fesztiválokon is ledöbbentek a nézők. Elég csak a következő jelenetekre kitérnem: nő lefejezése szex közben, szem kinyomása hímvesszővel, újszülött csecsemő megerőszakolása. Tovább szerintem nem sorolom, mindenesetre igencsak új hullámú műfaj ez, ugyanis tökéletesen ötvöződik a filmben az explotion/horror, és a dráma. A plot zseniálisan fel van építve a filmben, a történet fokozatosan emelkedik, lineárisan. Mind vizuálisan, mind lelkileg nagy megpróbáltatás végignézni a Szerb Filmet, és talán ennek a filmnek van minden idők legnagyobb csattanója, ami aztán még a legerősebb idegzetű emberre is agyzsibbasztó hatással van. Nem tudom hova tenni a filmet, mindenesetre nagyon elgondolkodtató film, de emellett túlságosan is beteg. Zseniális, de mégis megvetendő. Ezért vezeti a listámat ez a film, magasan viszi a prímet, bár nem mondanám, hogy "toronymagasan".
 

 
 
 
 
 
 
Remélem, ütősre sikerült a lista, mindenesetre amelyik filmet nem láttátok innét, azt pótoljátok (bár a Nekromantikot, illetve a K3: Prison of the Hell-t nem kell feltétlenül, mert nagyon nem jó film egyik sem)!
 
 
Azért felhívom kedves figyelmeteket: először is ez egy szubjektív lista, mint bármelyik más (bármily hihetetlen, nem lehet teljesen objektív listát csinálni, minden film mindenkire más hatással van), nem kell egyből letámadni, hogy pl. "de hát a Grotesque sokkal durvább film, mint a Mártírok, miért nincsen rajta a listán", mert a Grotesque az pont nem volt rám nagy hatással, sőt, én egyenesen utálom azt a filmet, és még annyira durvának sem találom... Persze vannak olyan filmek is, amiket még nem láttam, de előre jelzem, nem fogom frissíteni minden héten, hónapban a listát. A másik dolog; kérlek titeket, mellőzzétek a trágár és rosszindulatú kommenteket, nem szeretem a kulturálatlan embereket, vitázni viszont lehet a listával kapcsolatban! Vitázni szeretek. 
 
És könyörgöm, kedves 18 éven aluliak; meg ne nézzétek ezeket a filmeket, mert ahogyan a testetek is, még a személyiségetek is fejlődésben van, nehogy eltorzuljon a lelkivilágotok, egyes filmek a listáról komoly mentális sérülést tudnak okozni (ezért a gyenge idegzetű felnőttek se nézzék meg)! 

4 komment

Címkék: 18+

NDem 2011.03.21. 14:07

Az első poszt

Kedves látogatók!

Ma elindul a Movies Survey blog, ami - a címéből adódóan - filmek elemzésével fog foglalkozni; a 60s évek filmjeitől kezdve a legújabb mozifilmekig, a romantikustól, a vígjátékon keresztül, a horror-gore-explotion-ig minden filmet próbálok majd elemezni.  A következő posztban máris egy toplista fog szerepelni, méghozzá minden idők legbrutálisabb filmjei lesznek egy TOP10-s listába rangsorolva (és ezekről egy kis rövid elemzést is tartok). A blog egyik jellegzetessége az lesz, hogy minden hétfőn fogok egy toplistát állítani, különböző tematikákban (persze ezek eléggé szubjektív listák lesznek). Remélem, minél többen fogjátok olvasni, és minél több embernek tetszeni fog a blogom :)

süti beállítások módosítása