Nicolas Winding Refn-nek sikerült egy igazán súlyos hangvételű filmet alkotnia, véleményem szerint nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy bizony ez 2011 legjobb filmje. Bevallom őszintén, hogy a film megnézése előtt nem informálódtam az alkotásról, úgy ültem be a moziba a haverokkal, hogy a moziteremben biztos valami laza, cél nélküli akciófilmet vetítenek le. A film alkotója kiváló érzékkel vezényelte le ezt a vérmocskos, mégis romantikus és érzelmes történetet. 

A történet főszereplője egy névtelenségbe burkolózó férfi, a Driver (Ryan Gosling). Szerelőként nappal kocsikat bütyköl, néhanapján kaszkadőrként jeleskedik egy-egy filmben, főállásban viszont éjszakánként tisztes polgárból utolérhetetlen aszfaltmágussá vedlik át és rablásokhoz asszisztál, vezetői tudását maradéktalanul kihasználva. Azonban e kettős élet felbomlani látszik, ugyanis főhősünk munkaadója, Shannon (Bryan Cranston), betörni készül az autóversenyzésbe, méghozzá beosztottja tehetségét és Bernie Rose (Albert Brooks) ex-filmrendező és barátja, Nino (Ron Perlman) pénzét, akik bűnözéssel keresik a kenyérre valót. Az idillinek tűnő jövőkép nem tart soká, "hála" a Sofőr fejét elcsavaró szomszédlány frissen szabadult férjének.

A James Sallis regénye alapján készült film története némileg kiszámítható alapul szolgál Nicolas Winding Refn művéhez, mindazonáltal végig képes kielégíteni a moziba látók igényeit jól adagoltságával és néhány meglepő momentumával. A cselekmény a kissé vontatott kezdés után teljes egésszé áll össze a végére, hiányérzetnek nyomát sem hagyva maga után.
 A Drive - Gázt! remekül kivitelezett közönségfilmként művészi jeleket hordoz magán, amik mind a fényképezésben - a látványvilág fenomenálisra sikeredett -, mind karakterábrázolásban jelen vannak. Ezáltal Refn képes volt elérni, hogy műve egy merész húzással a megszokott akciófilmek (legyenek bármilyen jók is) fölé emelkedjen. Így az "egyszerű" nézők olyan élményt kapnak, amihez eddig nem voltak hozzászokva, azonban a rendezői filmeken nevelkedett közönség inkább csak egy értékelendő pozitívumnak fogja tekinteni ezt a kikacsintást, hisz nincs olyan mértékben jelen, hogy egyértelműen httérbe szorítsa a zsánert.

 Szilárd és erős oszlopokon áll tehát a Drive - Gázt!, amik a színészeket, különösen a főszereplőt valósággal piedesztálra emelik. Ryan Gosling játékába lehetetlen belekötni, egyértelműen a film legerősebb pontja a fiatal színész. A névtelen, nem túl bőbeszédű szépfiú szavak nélkül is képes lenyűgözően alakítani: érzelmei mozdulatain keresztül kerülnek kifejezésre, időnként felszínre törő zabolátlan erőszakossága a bensőjében zajló érzelmek látványos kivetülése. Goslingnak sikerült elérnie, hogy fogpiszkálóval a füle mögött, gazi baltaarcú rosszfiúk társaságában is kiemelkedjen karizmatikusságával és színésztudásával, egy percre sem válva nevetségessé, vagy komolyan vehetetlenné.
 Carey Mulligan a szőke szomszéd, bár viszonylag keveset van a vásznon, mégis képes könnyedén maradandót alkotni feltűnésekor a láthatóalg kétségek közt őrlődő Irene-ként. Bryan Cranston barátságos főnökként, Ron Perlman és Albert Brooks pedig simlis rosszfiúként állnak szolgálatba, vén rókákhoz méltón meggyőzően és hatásosan kevergetve a lapokat.

Ryan Gosling a sokszor látott „érzelmes faarccal” játssza karakterét hibátlanul. Érezni lehet rajta, hogy mit él át, zseniálisan azonosult a jellemével (ismét). Carey Mulligan a lány, akiért megváltozunk, erre a szerepre pedig tökéletes volt a babaarcú színésznő. Albert Brooks játékát érdemes kiemelni még, kiváló rosszfiú, olyan ember, akivel senki nem húzna ujjat.

Mint említettem, kicsit tartottam, hogy nem felel meg a nagy elvárásoknak, végül minden várakozásomat felülmúlta a Drive. Az operatőri munka, a színvilág és a zseniális hangulat mellett a tökéletes zeneválasztást is dicséret illeti. Mind a betétdalok, mind a komponált muzsikák előtt le a kalappal (örömmel hallgattam a Social Network nyitódallamát is). Egyszerre hozza vissza a régi klasszikus hőstörténetek mítoszát, ugyanakkor elképesztően modern, érzelmes, erőszakos és addiktív, viszont vannak benne igencsak irracionális elemek benne, pl. (spoilerezés miatt nem szeretnék túl konkrétan fogalmazni) amikor hasba szúrják az egyik szereplőt, az még vígan elbánik a támadóval, majd beül autót vezetni, és vígan éli tovább az életét, de természetesen egy film nem lehet teljes mértékben "valósághű."  Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit szomjazik valami újra!

Osztályozás: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.